138 gyermekkel foglalkozott az egyik rendelőintézet doktornője egyetlen rendelési nap alatt.

Az információt a Facebook-oldalukon osztották meg február 5-én, kérve a szülőket a türelemre, jelezve, hogy extrém sok a forgalom és a tennivaló.

Minden tiszteletünk az orvosoké, akik próbálnak helytállni, miközben maguk is krónikus stressznek vannak kitéve az extrém terhelés miatt. Az ő egészségük is rendkívül fontos.

Elgondolkodtató azonban, hogy az említett hétfői napon a rendelési idő az adott rendelőben 14:00 és 17:00 között tartott. A poszt nem tér ki arra, hogy a gyermekek ellátása ebben az időintervallumban történt-e, vagy esetleg túlórára is sor került. Ha viszont a rendelési időt elosztjuk a gyermekek számával, akkor átlagosan 1,3 perc jut egy páciensre. Lássuk be, ennyi idő alatt még egy rendes bemutatkozás is nehezen fér bele, nemhogy a panaszok meghallgatása és a diagnózis felállítása.

Az pedig, hogy a gyermekek olyan figyelemben részesüljenek, amely során az orvos feltárhatná a betegségek lelki okait – segítve ezzel a kis páciens kapcsolódását saját érzelmi világához –, vagy a táplálkozási szokásokat elemezve megvizsgálhatná, hogy fizikai szinten mi okozhat elváltozást, illetve az immunrendszer gyengülését, sajnos lehetetlen 1,3 perc alatt.

Hirdetés

 Pocakverzum: A mese, ami egészségre tanít

Elgondolkodtató, meddig tartható fenn a jelenlegi rendszer, amely láthatóan már csak a tűzoltásról szól. Hol vagyunk már attól, hogy az orvos preventív módon megtanítsa a kis betegnek, hogyan állíthatja vissza testében és lelkében az egyensúlyt? Pedig valószínűleg a legtöbb orvos erre vágyna: hogy legyen 20-30 perce egy-egy kis páciensére.

Eljött az idő, amikor a szülőknek saját kezükbe kell venniük saját maguk és gyermekük egészségének felügyeletét, és támogatniuk kell az orvosokat. Szülőként érdemes tudatosabban foglalkozni a táplálkozással és a spirituális irányzatokkal, valamint csökkenteni a nyugati orvoslásra nehezedő terheket, mielőtt a rendszer teljesen összeomlik.

Érdemes lehet megismerkedni a keleti tanokkal és gyógyászattal, valamint a minőségi, tiszta táplálkozással és táplálékkiegészítéssel, amelyek hozzájárulhatnak a szervezet öngyógyító mechanizmusainak helyreállításához.

Kevesebb beteg gyermek mellett a jelenlegi rendszer is fellélegezhetne, és talán eljöhetne az az időszak, amikor az orvosoknak nem kellene tartalékaikat is kimerítve, állandó stresszben „tűzoltómunkát” végezniük. Ehelyett lehetőségük lenne minőségi testi és lelki támogatást nyújtani.

Fontos lenne az egyensúly megteremtése, mindig a kis páciens igényeit szem előtt tartva, és azt alkalmazva, amit a helyzet éppen megkíván – legyen az nyugati, keleti vagy alternatív módszer.

Te milyennek szeretnéd látni a jövő orvosait és a jövőbeli orvosi rendszert? Írd meg kommentben, kíváncsiak vagyunk a véleményedre!